Tiszta őrület... Miért? Miért? Az ész megáll és tényleg..mármint nem..nem az ész nem áll meg..egyébként sem mérvadó, hogy mit csinál az ész...már mondtam, olvastátok, megértettétek. Most inkább beszéljünk arról a probémáról amit már megemlítettem nektek. Hogy a jó dolgot miért követi rossz, vagy valami amit frankón rossznak hiszel, de aztán messziről kiderülhet, hogy nem is olyan rossz, de mikor benne vagy akkor áááá..tudjátok....amikor a sors pöcsöl veled. Hát velem, folyamatosan ez történik...És tudom, hogy Veled is. Csak azt nem értem, hogy ha egyszer már rájöttél a nyitjára..mármint a megoldásra, hogyan lehet elkerülni a problémát, miért tesz próbátra megint, akad az utadba...és miért nem ismerjük fel? Ha egyszer már elkövettük? Okés...Talán másodjára is bele kell esnünk...de harmadjára, meg negyedjére is???? MÉÉÉÉR? A sors pöcsöl veled. És ez fáj..Még akkor is, ha tudod, hogy talán később...Arra a következtetésre jutsz, hogy igen, át kellett élned. Megint és megint és megint..Mert így lépsz a fejlődés útjára...Az meg kurva rögös... Rögös, de hasznos. Ma lett volna egy nagyon fontos programom. Még soha nem vettem részt ilyenen, és a következő 3 évben nem is tudok majd részt venni ilyenen. És nagyon vágytam elmenni, és mégsem, természetesen az én hibámból. Okés...tapasztaltam mást helyette, naccerű...Sors..kedves...Mi a fenéért játszadozol velem? Jólesik mi? Köszi...Londonról le lehet zizzenni...Mert...SORS!! ha bele mersz gányolni a londoni szerelemetesbarátnős utazásomba, akkor állatira nem leszünk jóban...és ezt vedd fenyegetésnek...
1 megjegyzés:
pöcsöl...velem ÉPP most.
Megjegyzés küldése