Áki & Ági
Történt egyszer, hogy a két Kaszás és a Margittai lyány megint nekivágtak a nagy útnak. Síelni mentek vala...tova...el...messze...Chopok-Juh (azaz Délt keresve...)Hogy esett, hogy nem, megtalálták a nagy hegyeket...
Bevallom, nekem annyira nem tetszett a pálya, ráadásul eleinte azt hittük, h. őrült hideg lesz. Szerencsére a nap gyönyörűen elkezdett sütni és ezzel nem volt gondunk. Sőt, voltak akik pólóban, vagy hosszúujjú pólóban síeltek. Mivel mostanában ért egy pár kellemetlen dolog, a sors pöcsölt velem, szinte biztos voltam abban, hogy valami történni fog velem. De a sors, most nem velem tolt ki, hanem szegény Ákit vette célba, Matyi öccsét. Egy kisebb esés közepette ugyanis az egyik léce csontig vágta a sípcsontja mellett a lábát...(egyemmeg...óóó...áááááh.....) Én egy fél perccel később értem oda hozzájuk, mert már akkor fáradtam, így inkább a biztonságra hajtottam mint a gyorsaságra. Látom Áki ül a hóban, lécek lecsatolva. Kérdezem Matyit:
-Jól van?
-Hát...-jött a válasz, nagyon fáj a lába.
Mire Áki:
- Szétvágta a nadrágomat. ...Hé ez vérzik....
Felhúzta a nadrágját, és akkor láttuk, amit nem részletezek.
Matyi levette a hófehér garbóját, gyorsan egy szorítókötést rakott Áki térde alá. (Kicsit Szuperhős?!) Máris száguldott le hegyimentőkért, én meg maradtam Áki mellett, miközben véres hógolyóval dobált, én meg havat zabáltam...Elvoltunk, mert a sokktól nem fájt neki, ha nem néztünk oda, akkor olyan volt, mintha csak pihiztünk volna.
Nemsoká megérkeztek a hegyimentők, egy baromi jó fej fazon vezetésével, aki miután megköszöntük a segítséget, csak annyit mondott: This is my job.
Ők azt mondták, h. a jegy ára tartalmaz biztosítást, és az fedezi Áki ellátását a kórházban...ja, mert a lábát sürgősen össze kellett varrni. Kocsiba ültünk, rábeszéltük Ákit a szlovák dokikra, hogy minél hamarabb össze lehessen varrni a sebet. Brezno...asszem...Breznóban kötöttünk ki ami 25 km-re volt onnan, a kórházban azonnal ellátták..mint kiderült, egyáltalán nem ingyen...a síbérlet szart sem ért. A lényeg, hogy ellátták. Hazafelé Szivi javaslatára megálltunk knédlit enni, ami tök jó meg minden, és lehet, hogy szlovák nemzeti kaja, de lássuk be, hogy nem több, mint egy finom kenyér. Na..ráadásul a tányéromon volt hozzá egy vagon lila cucc, amit én nem eszek meg...meg valami hús szerű izé, de inkább zsír volt, mint hús. Ja, meg a kenyér.. Hát erről ennyit:) naaagyon finom volt. A kenyér.
Hazaértünk, majd Ákit be kellett vinni az ügyeletre, mert tetanust azt nem kapott..Most lábadozik...
Egész jól tűri a dolgot.
